Jó olvasást ! :*
"Lenna" -Emlékszem amikor még ujjai az enyémmel fonódtak össze és amikor teste melege adott megnyugvást feldúlt szívemnek emlékszem amikor átölelt és magához húzott ! Hiányzik a csókja , a mosolya amikor megjelentek a gödröcskéi az arcán ,az érintése a hangja. Hiányzik mindene! Hiányzik ő Harry Styles
! Hogy történhetett meg ez? ez ez mind az én hibám. Ő figyelmezte tett,hogy ne mennyek abba a buliba,de nem hallgattam rá és ő szenvedte meg helyettem! A fájdalom a lelkemben, a szívemben felemészt pontosan úgy mint a hiánya. Talán sose emésztem meg a hiányát sose! De ez nem lehet valóság ő nem hallhatott meg !!! Néha azt érzem nekem is utána kell mennem,de nem tehetem az öcsém miatt , nem érezheti ugyanezt a fájdalmat mint én, ezt nem tehetem meg vele .
Fél év telt el azóta a nap óta többet nem beszélek arról a napról mert megint össze törnék és félő,hogy többet nem másznék ki belőle.Még most sem vagyok olyan jól csak épp annyira,hogy a halál akarás érzése elcsendesült bennem,de vissza-vissza tér. Vissza kellet vágódnom a rendes kerék vágásba iskola,tanulás,barátok,élet! A mai reggelt is úgy kezdtem mint lassan fél éve. Felkeltem majd lefürödtem,fogat mostam és felöltöztem. Általában a viseletem mindig fekete vagy hasonló színű.Sminket nem használok nem éri meg. Miután elkészültem lementem és eltettem a szendvicsem majd magamra kaptam a táskám és indultam volna,de eszembe jutott,hogy a legfontosabbat elfelejtettem! Fel futottam a szobámba és fel tettem a nyakláncom amit 'tőle'
kaptam. Igen... a nevét sem ejtem ki úgy érzem akkor meghalna a lelkem azon apró darabja ami még hiszi,hogy egy napon együtt lehetek vele. Nagy sóhaj hagyta el a számat és letopogtam a lépcsőn és bezártam az ajtót mivel senki se volt otthon. Anya munkába ahogy apa is öcsi pedig az oviban. Útnak eredtem a buszmegállóba bekapcsoltam közbe a mostani kedvenc zeném Tom Odell-től az Another Love-ot.
Szerencsémre a busz hamar jött és így meg kicsit előbb is beértem az iskolába. Luke mikor meglatott rögtön bekellet,hogy szoljon pedig tudta,hogy mitörtént,de gondolom azt hiszi túl vagyok rajta. -Nézzétek ott jön a feke bárány! a hülye bandájával nevettek ohh a 'nagy menők'... Gondolom a ruhám színére célzott ezzel a 'kedves gesztussal'. Hogy miért ilyen velem ? Teljesen egyszerű ,
régen mielőtt még együtt lettem volna "szívem utolsó éltetőjével" mindig be próbálkozott én viszont vissza utasítottam. Komolyan kinek kéne ez az önelégült majom !¿? Majd ugye bár nem vele jöttem össze és bár próbálta kimutatni,hogy nem féltékeny nem nagyon jött össze neki, és azóta is csak cseszeget. Lassan becammogtam a terembe és egy kamu mosolyt erőltetve magamra köszöntem oda Skylernek a legjobb barátnőmnek amióta meghallt "ő" nem igazán szoktunk beszélgetni. Az egész nap egy óriási unalom volt. És bármennyire is próbáltam nem "rá" gondolni nem ment! Sírva szaladtam be a vécébe és a fal mentén lecsúszva áztattam könnyeimmel a padlót, mint lassan fél éve minden egyes nap. a nyakláncomat levettem és szorongattam és úgy emlékeztem vissza a vele eltöltött szép emlékekre amitől egy apró mosoly jelent meg az arcomon. Úgy érzem ha ezt nem tenném meg minden nap végem lenne. "Az emlékek megmentenek,de a szavak megölnek" Ezt az egy írói gondolatot éreztem magaménak pedig vagy ezer könyvet elolvastam már. Lassan feltápászkodtam a hideg kőről és a csap felé siettem a hideg vizet megengedtem és arcomat mostam vele. Mikor végeztem pólómmal megtöröltem a nedves helyet és megigazítottam a hajam majd kisétáltam a helyiségből. Lehajtott fejjel indultam útnak,de bár ne tettem volna ! 2 perc után éreztem,hogy valami keménybe vagy inkább valakibe ütköztem. -Sajnálom! mondtam mielőtt felnéztem volna. Luke önelégült mosolyát láttam meg ami lassan átváltott aggódó és egyben kérdő tekintetté. -Te sírtál ? kérdezte
-Nem! válaszoltam komoran majd elindultam ki az iskolából és csak Luke boldog egyben ördögi nevetését hallottam. De utálom őt ! Mikor kiértem a hideg levegő csapta meg az arcomat. Mivel láttam,hogy jön a busz gyorsan oda futottam a megállóba és felszálltam az éppen beérkező járműre.
Kettő megállóval később le is szálltam majd besétáltam az ismét üres házba. Örültem,hogy egyedül vagyok hiszen így elveszhetek a csodálatos emlékeimben ahol nem vagyok egyedül és "ő" ott van örökké mellettem.
Ez lenne tehát az első rész remélem tetszett :) Nem túl izgalmas :DD ,de hát ilyen egy jó kis első rész ;)
Csok,puszi Miri :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése