2. rész Visszaemlékezés

Sziasztok! :) Tehát itt a 2. Rész jó olvasást :') Létci komizzatok vagy pipáljatok és akkor jön a kövi :)

"Harry Styles"
'Visszaemlékezés'
- Lenna kérlek, ne menny el abba buliba veszélyes lehet!
- Harry ugyan kérlek, mi történhetne? - Inkább gyere te is!
- Tudod, hogy nem mehetek, esti műszakom lesz.
- Én értem, de én akkor is elmegyek! Zárjuk le ezt a témát kérlek.
- De Lenna !!
- Mennem kell Harry, sajnálom, szia. Egy puszit adott és máris kiviharzott a szobából. Még elköszönni se tudtam.
**
' A buliban '

"Lenna"
Amikor megérkeztem a barátaimmal a buliba, rögtön bevetettük magunkat az éjszakába.
Táncoltam egy jó darabig majd elindultam a bárpulthoz és kértem egy vodkát. - Hey, Lenna - köszönt nekem Josh az egyik ismerősöm. - Szia  - köszöntem vissza neki,de addigra ő már el is veszett a tömegbe. Miután kikaptam a vodkát azonnal le is húztam. Egy párperccel később émelyegni kezdtem,de nem értettem miért, a világ is elkezdet forogni velem ezért úgy gondoltam kimegyek a friss levegőre. Ekkor láttam meg Harry-t elmosolyodtam és elindultam át az úttesten. Láttam Harry ilyet tekintetét mintha beszélne hozzám, sőt ordítana,de semmit se hallottam még jobban émelyegtem észrevettem,hogy Harry közeledik és mikor balra néztem csak vakító fényt láttam és csak annyit éreztem,hogy valaki ellök . Mikor a földre estem mintha az egész fejem kitisztult volna. Lassan felültem és mikor megláttam Harry-t az út közepén akkor tudatosult bennem, hogy megmentett attól, hogy elüssenek. A szememet rögtön könnyfátyol lepte el azonnal oda rohantam Harry-hez és a fejét az ölembe tettem csak sírtam és ordítottam, hogy "neee neee ez nem történhetett meg vele!!!" Hiába szólongattam nem mozdult és már nem is lélegzet. Hiába hívtam a mentősöket már nem tudtak rajta segíteni. Bár tudtam, hogy meghalt,de mégsem tudatosult teljesen bennem. És hiába figyelmeztetett,hogy ne mennyek el a buliba,de én elmentem és bedrogoztak. Elkezdett esni, még mielőtt a mentősök kiérkeztek volna lefeküdtem az útra Harry mellé összekulcsoltam a kezünket és csak sírtam és csak sírtam és sírtam. Az eső cseppek, mint a szilánkok szúrták bőrömet mikor rám zuhantak sose felejtem el azt a napot!
"Harry"
- Amikor meghaltam a szellemem kiszállt a testemből és láttam Lennat ahogy sír mellettem és magát okolja ami történt. Bárcsak megvigasztalhatnám és elmondhatnám neki ez nem az ő hibája! Annyira fájt így látni őt.
- Harry kérem, jöjjön! - hallottam meg egy lágy hangot.
- Ki maga? - kérdeztem és csak egy nagy fényességet láttam egy halvány árnyékkal a közepén.
- Csak jöjjön.
- De nem hagyhatom őt itt!
Kuncogott egy kicsit majd újra megszólalt. - Ígérem, nem fogja! Jöjjön bátran! - mondta. Kinyújtotta a kezét felém, én hezitálva megfogtam azt, de még előtte egy utolsó pillantást vetettem megtört szerelmemre, majd bólintással jeleztem, hogy indulhatunk.
Majd beléptünk a fénybe. Miután ott voltunk fényes lágy hang ismét megszólalt. - Van egy ajánlatunk számodra Harry....
Ez lenne a második rész! Remélem, tetszet:)
Csok, puszi Dreamer :')

1. rész "Az emlékek megmentenek,de a szavak megölnek"

Sziasztok :)! Úgy gondoltam inkább egy első részt hozok nektek még1 bevezető helyett.
Jó olvasást ! :*

"Lenna" -Emlékszem amikor még ujjai az enyémmel fonódtak össze és amikor teste melege adott megnyugvást feldúlt szívemnek emlékszem amikor átölelt és magához húzott ! Hiányzik a  csókja , a mosolya amikor megjelentek a gödröcskéi az arcán ,az érintése a hangja. Hiányzik mindene! Hiányzik ő Harry Styles
!  Hogy történhetett meg ez? ez ez mind az én hibám. Ő figyelmezte tett,hogy ne mennyek abba a buliba,de nem hallgattam rá és ő szenvedte meg helyettem! A fájdalom a lelkemben, a szívemben felemészt pontosan úgy mint a hiánya. Talán sose emésztem meg a hiányát sose! De ez nem lehet valóság ő nem hallhatott meg !!! Néha azt érzem nekem is utána kell mennem,de nem tehetem az öcsém miatt , nem érezheti ugyanezt a fájdalmat mint én, ezt nem tehetem meg vele .
 
Fél év telt el azóta a nap óta többet nem beszélek arról a napról mert megint össze törnék és félő,hogy többet nem másznék ki belőle.Még most sem vagyok olyan jól csak épp annyira,hogy a halál akarás érzése elcsendesült bennem,de vissza-vissza tér. Vissza kellet vágódnom a rendes kerék vágásba iskola,tanulás,barátok,élet! A mai reggelt is úgy kezdtem mint lassan fél éve. Felkeltem majd lefürödtem,fogat mostam és felöltöztem. Általában a viseletem mindig fekete vagy hasonló színű.Sminket nem használok nem éri meg. Miután elkészültem lementem és eltettem a szendvicsem majd magamra kaptam a táskám és indultam volna,de eszembe jutott,hogy a legfontosabbat elfelejtettem! Fel futottam a szobámba és fel tettem a nyakláncom amit 'tőle'
kaptam. Igen... a nevét sem ejtem ki úgy érzem akkor meghalna a lelkem azon apró darabja ami még hiszi,hogy egy napon együtt lehetek vele. Nagy sóhaj hagyta el a számat és letopogtam a lépcsőn és bezártam az ajtót mivel senki se volt otthon. Anya munkába ahogy apa is öcsi pedig az oviban. Útnak eredtem a buszmegállóba bekapcsoltam közbe a mostani kedvenc zeném Tom Odell-től az Another Love-ot.
Szerencsémre a busz hamar jött és így meg kicsit előbb is beértem az iskolába. Luke mikor meglatott rögtön bekellet,hogy szoljon pedig tudta,hogy mitörtént,de gondolom azt hiszi túl vagyok rajta. -Nézzétek ott jön a feke bárány! a hülye bandájával nevettek ohh a 'nagy menők'... Gondolom a ruhám színére célzott ezzel a 'kedves gesztussal'. Hogy miért ilyen velem ? Teljesen egyszerű ,
régen mielőtt még együtt lettem volna "szívem utolsó éltetőjével" mindig be próbálkozott én viszont vissza utasítottam. Komolyan kinek kéne ez az önelégült majom !¿? Majd ugye bár nem vele jöttem össze és bár próbálta kimutatni,hogy nem féltékeny nem nagyon jött össze neki, és azóta is csak cseszeget. Lassan becammogtam a terembe és egy kamu mosolyt erőltetve magamra köszöntem oda Skylernek a legjobb barátnőmnek amióta meghallt "ő" nem igazán szoktunk beszélgetni. Az egész nap egy óriási unalom volt. És bármennyire is próbáltam nem "rá" gondolni nem ment! Sírva szaladtam be a vécébe és a fal mentén lecsúszva áztattam könnyeimmel a padlót, mint lassan fél éve minden egyes nap. a nyakláncomat levettem és szorongattam és úgy emlékeztem vissza a vele eltöltött szép emlékekre amitől egy apró mosoly jelent meg az arcomon. Úgy érzem ha ezt nem tenném meg minden nap végem lenne. "Az emlékek megmentenek,de a szavak megölnek" Ezt az egy írói gondolatot éreztem magaménak pedig vagy ezer könyvet elolvastam már. Lassan feltápászkodtam a hideg kőről és a csap felé siettem a hideg vizet megengedtem és arcomat mostam vele. Mikor végeztem pólómmal megtöröltem a nedves helyet és megigazítottam a hajam majd kisétáltam a helyiségből. Lehajtott fejjel indultam útnak,de bár ne tettem volna ! 2 perc után éreztem,hogy valami keménybe vagy inkább valakibe ütköztem. -Sajnálom! mondtam mielőtt felnéztem volna. Luke önelégült mosolyát láttam meg ami lassan átváltott aggódó és egyben kérdő tekintetté. -Te sírtál ? kérdezte
-Nem! válaszoltam komoran majd elindultam ki az iskolából és csak Luke boldog egyben ördögi  nevetését hallottam. De utálom őt ! Mikor kiértem a hideg levegő csapta meg az arcomat. Mivel láttam,hogy jön a busz gyorsan oda futottam a megállóba és felszálltam az éppen beérkező járműre.
Kettő megállóval később le is szálltam majd besétáltam az ismét üres házba. Örültem,hogy egyedül vagyok hiszen így elveszhetek a csodálatos emlékeimben ahol nem vagyok egyedül és "ő" ott van örökké mellettem.
Ez lenne tehát az első rész remélem tetszett :) Nem túl izgalmas :DD ,de hát ilyen egy jó kis első rész ;)
Csok,puszi Miri :)

"Lenna"
-Az érzés amikor elvesztetted őt,őt  akit legjobban szerettél a világon az egyetlent aki érzékeltette veled,hogy igazán szeret és fontos vagy számára.-Még most sem értem ez,hogy történhetett meg,hogy már nincs köztünk,-Sosem felejtem el a fájdalom felemészt,nélküle nem élhetek nem tehetem meg és nem is akarom! még is azt érzem,hogy nem ment el,sosem hagyott el és itt van a közelben csak nem találok rá.-Szeretlek Harry Styles! "Always and forever"


Ez lenne tehát a bevezető .Ebből  igazából nem sokk minden derül ki,de terveztem egy második bevezetőt amiből minden kiderül ! Köszi,hogy benéztetek.Csok ,puszi Miri!